A barlang

A barlang meglétéről mindenki tudott, de még nem látta soha senki.

Állítólag magasan fent a hegyen rejtőzködött a bejárata, de a hegyoldalon olyan sűrű volt az ősrengeteg, hogy ember nem vállalkozott a hegy megmászására.
A mendemonda szerint tündérek és manók lakták, egyesek szerint maga a sátán pokolbéli lejárata volt, és aki megtalálja, soha többé nem tér vissza.
Érthető, ezek a sugdolózások nem csináltak kedvet a kíváncsiaknak.
A babonásabbak persze rengeteget pusmogtak, például arról, hogy ünnep éjszakáján lejönnek a faluba azok a hegylakó valamik, motoszkálnak ablakon, ajtón, és kékes fény ragyog az egész tájon, egészen a hegy lábáig.

Ilyenkor többek látni vélték elhalt hozzátartozóik lelkeit fehér arccal és üveges szemekkel benézni az ablakon. Gyertyákat gyújtottak, tömjént égettek, szent énekeket énekeltek, de nem tudták elkergetni a látomásokat. Azok csak ömlöttek ki a barlangból, szinte folytak le a hegyről, rajzottak ki a fatörzsek közül, mint a méhek.

A feltámadt éjszakai szél temetőszagot fújt a házakba, megdermesztve a benne lakókat, akik úgy összebújtak a rémülettől, mint ijedt nyulak, vetették magukra a keresztet. Még a nagyhangú duhajkodók is úgy hallgattak, mint az a bizonyos a fűben.

Mesélik, hogy réges-régen volt a faluban egy öregasszony, aki egy ilyen éjszakán kiment a kertjébe, és varázsigékkel akarta a szellemhadat távol tartani magától. Az égboltról eltűntek a csillagok, dübörgött a sötétség, vörös fények villóztak az egész tájon, felharsant egy olyan sátáni kacaj, hogy azt lehetetlen elfelejteni. Akik látták a jelenetet, mondják, az öregasszony felemelkedett, zöld fényben lebegett egy darabig, aztán feloszlott.

Ezeken a nyomasztó éjszakákon többen látták az öregasszonyt a levegőben suhanni a többi rémlátomás között, belőle dőlt az a vérfagyasztó sátáni kacaj. Soha nem repült az ablakokhoz, mint a többiek, de határozottan áradt belőle a gonoszság és rosszindulat.

– Ma este szokatlan nyugalom és csend van. – mondta a kocsmában az egyik borozgató a többieknek. – Olyan, mint mikor történni akar valami.

– Jobb is, ha elmegyünk mielőbb haza. – szólt a másik. Sietve szedelőzködtek, és eltűntek az éjszakában.

Reklámok

~ Szerző: Kapolyi György - 2011. július 8. péntek.

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s