A dolgok lényege – mondta Vincent
Az ember csak úgy totyorászik az utcán, bámulja a kirakatokat, nézegeti a nőket.
Persze sunyin és alattomos technikákat bevetve, hogy lehetőleg ne vegyék észre. Aztán belelép a számos gödrök és hasadékok egyikébe, mert a járdák kész tankcsapdák, és máris megvan a baj.
Eltöri a combnyakát, betöri a fejét, ha peches akkor mindkettőt.
Ott- a koszban hasalva döbben rá, hogy alulnézetből mennyire másként néz ki a világ. Fura tény, hogy egy lótetű, egy életen át így lát, ebből a perspektívából mindent, de a sors kegye, sosem látott másként, és így nincs összehasonlítási alapja.
Mert akárhonnan nézi az ember a tényt, az mindig ugyan az, csak nem mindig sikerül ugyan azt bebeszélnie magának.
A dolgok lényege, mondhatnám alfája és omegája az, hogy mit tud bebeszélni magának az ember. Egy ovális valami is látszhat kereknek, csak erősen és sokáig kell nézni, na meg akarni is kell kereknek látni.
Semmi pánik, mindig sikerül is.
Na persze ettől nem fog változni semmi, de mentálisan megtámogat. Hogy nem igaz amit lát, persze, hogy tudja. De nem érdekli, mert ez a Status Quvó, amit ugye nem illik firtatni. Na meg erre építette az elméletét, ami egyből összedőlne, ha az alapokat piszkálná.
Úgy haladni a járdán, hogy nem néz semerre, annak mi értelme? Az egy bányalói státus, minden információszerzést ellehetetlenít, olyan száraz és unalmas élete lesz, hogy elfásultságában még majd a halál sem dobja fel.
Mondta Vincent.
Bár az sem nagy durranás, ha valaki az Oktogonon, a villamos sínekre rajzol utólag magának egy gyerekszobát, színes zsírkrétával, hogy ne mossa le az eső…
A gyerekszoba piros, az ebédlő kék, a WC fehér, meg a fürdőszoba is.
Aztán kitesz egy pár figyelmeztető táblát, hogy csak tízzel szabad menni, mert lakott terület…
Mikor beül a WC- be egy újsággal nem érti, hogy mi ez a tömeg körülötte és min röhögnek.
A tömegnek nincs fantáziája, nem érzi át a fontosságát ha valaki utólag megteremti magának azt, ami annak idején hiányzott neki, és ez boldoggá teszi meg elégedetté.
Na persze nincs értelme magyarázni, ezek nem értenek meg semmit.
Min is csodálkozunk, ezeknek koncentrálható látáshossza kb. 4 cm.
De hogy Lorelej- a Rajna tündére, mikor a víz partján egy sziklán ült, és hajmosás után fésülve hosszú haját- énekelve, sütkérezett a napon, azon persze nem röhögött ez a sok senki, csak a gyerekszoba ténye érintette meg üres agyukat.
Marhára megvan a véleményem róluk. Fogadjunk, hogy egynek sem volt gyerekszobája, mert a lépcsők alatti kukatartó hely, nem volt gyerekszobának mondható. Bár mondják, ha a meghitt gyermekszobában akartak játszani, akkor kitolták a kukákat, hogy legyen hely.
A vice mikor észrevette, Ápisz bikává avanzsált, és kivont seprűnyéllel rontott nekik, veszettül üvöltözve, hogy félelmetes legyen.
„Hogy az a mensevik anyád nyuvasztana meg, te rohadt kis tolvaj, csináljátok itt nekem a fesztivált, én meg csak dolgozom utánatok mint egy állat, és sosincs vége.!”
Lila arccal, hadonászva támadott, úgy rázva tekintélyes farát, mint egy katonaló, ha meghallja a kürt harsogását.
Ha egyszer ilyenkor megcsapja a gutman, négy hullaszállító sem fogja tudni kivinni.
Hosszú vizsgálódásaimat követően bátran kijelenthetem, hogy egyedül élni, nagyon sivár, tömegben meg lehetetlen.
Mondta Vincent.
