Észlelések, konklúziók, miegymás
Hát jobb ha odafigyel az ember.
Bár ez sem igaz, mert minél többet veszel észre a mádból, annál rohadtabbul fogod érezni magad.
A végén goromba leszel és depressziós, ami sem neked, sem a környezetednek nem jó. Sőt. Megkockáztatom, hogy kifejezetten hátrányos, mondhatnám rossz.
Micsoda egy gyagyás vén szar ez a pasas- mondják fejcsóválva a hátad mögött, amiben a fejcsóva a legnagyobb hazugság, mert nemhogy nem sajnálnak, de egyenesen elégedettséget generál sorvadt lelkükben.
Bizonyságot látva a történtekből, miszerint ő baromira normális, azért veszi észre azonnal, hogy mindenki hülye.
Ennyi hülye között élnem… sóhajtja ziháló és agyondohányzott tüdejével, és azonnal vérző stigmáit látja belső szemeivel, amikből lassan csordogálni kezdenek az agyongyötört egójának levei.
Apropó. Hallottam, hogy a prosectúrán, ha erős dohányost boncolnak, szinte serceg a szike tüdeje feltárásakor, olyan kátránytól megkeményedett a tüdőszövete. Na meg gondolom, ezek az agyonhasznált kések sem érnek sokat.
Hát undorító egy szakma ez a boncolás, mondhatnám minden boncolgatás egy szemét munka. Ha valakinek a lelkét boncolgatod, és netán nem csak elismerő diagnózist produkálsz, hát megnézheted magad mit fogsz kapni. Leszel te gonosz, tehetségtelen, öntelt fontoskodó, aki egy Jászai díjas segg, és irigységében vagdalkozó elcseszett képződmény.
Mindenki utálja ha belevizsgálódnak.
Mondta Vincent.
Szerencsés, aki magaköré képes eregetni azt a világot, amiben ő, az emberi életkor végéig remekül eldagonyázik. Ki sem lát a saját képtelenségeiből, hiszi, hogy tökéletes és pótolhatatlan, nem avatkozik más dolgába, és mindenki akkora bunkó, amekkora csak akar.
Hiszen a bölcs is padlózik egyszer, meg a fafejű is. Akkor meg hova tépje magát?
Ha meg agyi erei végleg elmeszesednek, élhet tovább akár mint vízinövény is, aztán mindenki mond amit akar.
Nem kell a dolgoknak akkora feneket csinálni, akkora van nekik amekkora, tőled nem lesz kisebb.
Másokat tanítani, felhívni a figyelmet érdemes dolgokra, mert nemcsak a pálinka, meg az olcsó női hölgyek a világ, van olyan, hogy Huxley, Kepler, Apollinaire, Montezuma, meg Mozart, és Réz Lola, lehet, hogy nem minden nevet írok helyesen, de nem nyelvtanórán vagyok.
Aztán ha mégis sikerül kifaragni az áldozatot, lesz belőle egy rémült és elégedetlen, felbőszült torzó, mert mindenfélét meglát ezentúl, amit jobb volt nem is látni.
Valójában egy egészséges alanynak elég annyi látáslehetőség, hogy ne menjen neki egy fának.
Ha felismeri a feleségét, gyerekét meg a kutyáját, az valójában elég is.
Na meg tudja elolvasni a kikézbesített ügyvédi felszólításokat, a női aktfotókat bemutató lapokat, lélekben felvonyítva, hogy Úr Isten, hogy kikkel tudok én élni, átsuhan emlékein őnagysága dupla melltartóban, mert talaj menti fagyokat jelzett a rádió.
Igazság szerint, csak a szél zúgása hallik, azé a szélé, ami elsodorja az éveket meg az álmokat, a valóság hangjai ezek, a való igazé, amit az Istennek sem akarunk meghallani.
Most lerúgom a cipőimet, végighajítom magam a vetetlen ágyamon- még szerencse hogy nem ágyaztam be- és nézem a TV emelkedett műsorát, vég nélküli reklámaival.
Igyekszem visszafejlődni hogy élvezhessem esetleg a műsort, idővel már gügyögni is fogok, csak be ne pisiljek.
Mondta Vincent.
